2009. november 10., kedd

3. elég

"Ha már egyszer arra adtad a fejed, hogy higgy Istenben… a bőségben… a kimeríthetetlenben… Akkor mikor fogod már elfogadni az általa nyújtott lehetőségeket? Vagy úgy akarsz befogadni, hogy nem adsz fel a régi és rossz beidegződéseiddel?


Hááát… nem fog menni! Az csak olyan lenne, mintha a moslékot bele öntenéd egy nagy lábosba és felöntenéd forró… ízletes levessel.

Másoknak bebizonyíthatod, hogy az jó és finom leves, de Önmagad nem csaphatod be! Tartozol magadnak annyival, hogy legalább magadnak mondj igazat! Márpedig csak az az igaz és csak azt tölt el jó érzéssel, ami Isten tulajdonságaihoz hasonlatos.

Szóval?

Mit csinálsz?

Vágysz az új és teljes dolgokra, de a tetteid ezt nem fogják tükrözni? Vágysz az ételre, de nem eszel? Vágysz a pénzre és a sikerre, de semmit sem teszel – tudatosan és örömmel – azért, hogy elérd a vágyad?

Én most csak kérdeztem… kérdéseket vetettem fel! Ha kényelmetlenül érzed magad, az csak azért lehet, mert nem mersz válaszolni! Mégpedig azért, mert tartasz a válaszoktól. A válaszoktól csak úgy tudsz félni, hogy sejted a válaszokat!

Válassz!

Rettegsz, vagy felszabadulsz!

Válaszolj!

Magadnak!

És megleled, a megnyugtató válaszokat!"
P.F.