Árvíz van, és a víz kezdi ellepni a templomot is. A pap ücsörög a templomban, mikor odaér egy autó:
-jöjjön atyám gyorsan, mert elönti a víz.
Mire a pap: - Köszönöm nem kell a segítség, az én Istenem gondoskodni fog rólam.- autó el.
A víz csak emelkedik, így a papnak már a harangtoronyban kell menedéket találni.
Jön egy csónak:
- jöjjön atyám gyorsan, mert elönti a víz.
Mire a pap: - Köszönöm nem kell a segítség, az én Istenem gondoskodni fog rólam.- csónak el.
A víz emelkedik, és a pap a keresztben kapaszkodva tartja magát a víz felett.
Jön egy helikopter:
- jöjjön atyám, mert megfullad!
- köszönöm, de az én Istenem majd megsegít - halikopáter el.
Na persze a pap megfullad, és feljut a mennybe. Ott kicsit rosszalóan fordul Istenhez:
Drága Istenem, nem szolgáltalak-e éjjel, és nappal téged?
- De igen -Mondja Isten
- Akkor miért nem segítettél nekem a bajban?
- Küldtem neked egy autót, egy csónakot, és egy helikoptert, mégis mit vártál volna még?
(a most feltett kérdésedre a válasz. Igen.)
És itt a lényeg. Hiszem, hogy Isten szabad akaratot adott nekünk. Mi teremtjük meg a mi világunkat, azzal, hogy folyamatosan kérünk, és kapunk. Mindent, jót, és rosszat mi kérünk magunknak. És mindent meg is kapunk.
Nos, ha elfogadom, hogy mindent én vonzok az életembe, akkor miért történik velem annyi rossz? Miért betegszenek meg emberek? (nézzük a betegséget, ez egyszerűbb) Ez a véletlen, vagy a sors műve nem? NEM! Hiszem, hogy nincs véletlen, hiszem, hogy nincs előre megírt sorsunk. Mi alakítjuk az életünket, kéréseink alapján. miért betegszem meg? Mert stresszes vagyok, mert idegeskedem, mert félek, mert a félelmeimmel ezt vonzom...
